Miniszter úr,
van szerencsém levéltáramat – az értékhez mérten csekély áron való
megszerzés czéljából – az államnak felajánlani. És pedig: úgy
levelezésem könyvalakban való kiadásának jogát, mint a levelek
eredetijeit valamelyik nemzeti múzeum részére.
A miniszter úr kétségtelenül ismeri nevemet. Csupán hivatalos megokolás
végett jegyzem fel ide a következő életrajzi adatokat:
Ezelőtt negyven évvel New-Yorkban mint gyufaárus fiu kezdtem meg
pályámat. De még idejekorán áttértem az ujságárulásra, majd más
vállalkozásba fogtam, s mintegy harmincz évi működés, többféle, de
mindig sikeres vállalkozás után, több millió dollárt szereztem. Hogyan
gazdagodtam meg? – itt nem tárgyalom, mert hiszen ezt részletesen
leírtam »Egy dollárkirály viszontagságai« czímű művemben. E mű először
Chicagóban jelent meg; de nemsokára minden európai nyelvre leforditották
és francziául is számtalan kiadásban forog közkézen. Megjelenése után a
világsajtó készségesen ismerte el, hogy munkám a meggazdagodás
figyelemre méltó művészetének első komoly tankönyve, valóságos
katekizmusa.
Itt meg kell jegyeznem – sőt félreértések elkerülése végett ki kell
emelnem – hogy, katekizmusomnak mintegy illusztrálásául, még ugyanekkor
közzétettem az említett vagyonszerzésre vonatkozó egész levelezésemet.
Az angol kiadás jogát egy philadelphiai kiadó vásárolta meg, de ez a
könyv is minden európai nyelven megjelent s franczia fordítása számtalan
kiadást ért. A levelek eredetijeit a pittsburgi múzeumnak adtam el.
Tehát nem erről a levelezésről van szó, hanem egy uj gyüjteményről.
A sikeres vagyonszerzés után tudniillik átjöttem az ó-világba s Párisban
telepedtem meg azzal a szándékkal, hogy itt a jól kiérdemelt nyugalomnak
és kényelemnek fogok élni. A henye élettel azonban sehogy se tudtam
megbarátkozni s hogy öreg napjaimra is legyen némelyes foglalkozásom,
megalapítottam a »Déli Ujság« czímű világlapot, mely két nyelven:
francziául és angolul jelenik meg naponkint. Jól ismert és minden
dicséreten felül álló hirlapom nemsokára tizedik évfolyamába lép s e
nevezetes évfordulót annak a tanulságos levelezésnek, a melyet mint e
világlap kiadótulajdonosa gyüjtöttem össze, a nyilvánosság számára való
átengedésével akarom megünnepelni.
Miniszter úr! Ősrégi igazság, hogy a vagyont megszerezni könnyű, de a
vagyont megtartani nehéz.
És erről a legmagasabb rendü művészetről nem szól semmiféle könyv.
Biztos tudatában annak, hogy a miniszter úr egész teljességében át fogja
érteni a tárgy rendkivüli fontosságát, csak azt az egy megjegyzést fűzöm
ajánlatomhoz, hogy az én levelezésem az első oklevél-gyüjtemény, mely
kimerítően tárgyalja a gazdasági kérdések legnehezebbikét. Hogyan lehet
a vagyont megőrizni? – erre a mindennél fontosabb kérdésre a kellő
részletességgel az én levelezésem felel meg először. Szerénytelenség
nélkül mondhatom, hogy a tudományok tudományát fogja megtanulni belőle
számtalan olvasó. A milyen becses tanulsággal szolgált első gyüjteményem
az ifjuságnak, olyan hasznos okulást meríthet ebből a másodikból úgy az
ifju, mint az öreg; főképpen az öreg, de az ifju is, mert ezt a
tudományt nem lehet elég korán megtanulni.
Bár ajánlatom nem szorul semmiféle támogatásra, hogy hivatalos alakban
is tájékoztassam a miniszter urat levelezésem értékéről: az ötezer levél
közül az első százat másolatban ide csatolom, izelítőül.
Minthogy az ár, a melyet kikötök, az értékhez mérten fölötte csekély,
ajánlatomhoz azt a két feltételt fűzöm, hogy először, minden tanuló ifju
ingyen megkapja az államtól levelezésem egy nyomtatott példányát, és
másodszor, hogy a levelek eredetijeit a múzeumban minden tisztelőm
bármikor megtekinthesse.
Tisztelettel _Niggard-Greedy_.