=Egy élet=
Irta: S. K.
A tudós asszony mosolyogva jött ki a másik szobába.
– Fiú! – mondta vidáman.
Kurt Pál felsóhajtott.
– Hálaistennek! – kiáltott. – Legyen a neve Péter!
Kurt Péter panaszosan gőgicsélt a bölcsőben és néhány év mulva szép
bársonykabátját mindenki megcsodálta. Gyönyörű, szőke fiucska volt.
– Peti! Peti! – kiáltott rá az anyja.
Peti, aki éppen a gyerekszobában játszott, e hangra felkapta fürtös
fejecskéjét és tíz év mulva letette az érettségit.
Az egyetemi évek úgy teltek el, mint egy álom. Egy napon Péter szomoruan
üldögélt hónaposszobájában. – Ej mit, az élet, – suttogta maga elé,
legyintett kezével és tizenöt év mulva elfogadta a körorvosi állást
Tapolcán. A leány remegve tépdeste az akácfa suttogó levelét és ránézett
Péterre. Péter lassan magához húzta a leány fejét, megcsókolta és
gyermeküket, Károlyt, tizenötéves korában katonai iskolába iratták.
– Tudniillik azt akarom mondani – jegyezte meg erre Péter, de
elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy két évvel ezelőtt meghalt.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –