Az asszony: Ezt tudniillik mindig magammal viszem, hogy avatatlan
kezekbe ne kerüljön. (Fellapozza.) Ezernyolczszáz… kilenczvenhat… itt
van. Tessék. Megengedem, hogy ezt az egy oldalt elolvassa. Itt
részletesen le van írva a hadnagy története, úgy, a hogy elmondtam.
A férfi (megnézi): Hát mégis igaz?
Az asszony: Ott a bizonyíték.
A férfi (elolvassa): Valóban. Most megint le vagyok főzve. Hát miért
tagadta le az előbb?
Az asszony: Mert a nélkül sohse sült volna ki, hogy maga hazudott. De
kicsikartam magából a hadmentességi vallomást és igy most megint ép az
illuzióm. Csak egyet mondjon meg: véletlenül jutott eszébe a
narancssárga hajtóka? Mert mint a naplómból is láthatja, a hadnagy
narancsszínű hajtókát viselt.
A férfi: Tíz év előtt az az ezred feküdt Fiuméban, a melynek ilyen
hajtókája volt. Azért mondtam.