Másnap délután Kurt báró csengedett be az asszony lakásába. Az ajtót
azonban nem nyitották ki. A szobalány az ajtó nyílásán át szólt ki:
– A nagyságos asszony senkit sem fogad.
– Fontos ügy…
– A nagyságos asszony holnap elutazik és senkit se fogad.
Kurt tárgyalni akart még, de a szobalány otthagyta az ajtó előtt. Kurt
megfordult és elment.
Dühös volt. A társaságnak elmondta a dolgot. Kinevették. Ez még
dühösebbé tette. Káromkodott.
– A keserves rézangyalát annak az asszonynak. Most becsukatja az
ajtaját. Mikor én jövök sorra. A lotyó! Csak épen én ne?
Később inni kezdett és erre még dühösebb lett. Úgy érezte, hogy jogai
vannak az asszonyra, és hogy az asszony kijátszotta és megcsalta.
Ivott. Tizenegy óra tájban egyszerre felugrott és menni készült.
– Hová mégy? – kérdezték tőle.
– Várjatok rám, mondta, eszembe jutott valami.
Egy óra tájban visszajött. A sapkáját félre csapta, a kardját a kezében
hozta. Csillogott a szeme. Gőgösen fütyörészett.
– Hol voltál? – kérdezték tőle kiváncsian.
Kurt leült, várt egy kicsit, azután nagyon nyugodtan és nagyon
diadalmasan válaszolta:
– A szép asszonynál! A szeretőmnél!
– Mi? Hol? Kinél?
– Ilkánál.
A társaság elbámult.
– Hogyan? Hogy csináltad ezt?
Kurt boldogan élvezte a dicsőséget, azután csendesen és büszkén
elbeszélte a dolgot.
– Nagyon egyszerű az ügy. Mikor innen elmentem, elmentem a Mertz-ház
elé. A kapú be volt csukva. Megnéztem a rácskerítést. Nem volt valami
magas. Átmászok én ezen, gondoltam magamban. Át is másztam, csak egy vas
kiszakította a nadrágomat. Hát átmásztam. Melyik lehet most az asszony
hálószobája? – gondoltam magamban. Kikombináltam, hogy az utolsó
sarokablak. Odamentem. Szépen bekocogtattam az ablakon. Kocogtattam
egyszer. Kocogtattam kétszer. Senki se válaszolt. Ráütöttem egyet az
ablakra. Erre láttam, hogy odajön az ablakhoz az asszony. Kinyitotta a
spalétát, de az ablakot nem nyitotta ki. Kérni kezdtem, hogy nyissa ki,
de nem akarta. Erre hangosabban kértem. Erre megijedt, hogy emberek
találnak jönni. Erre kinyitotta. Kért, hogy menjek el. Megigérte, hogy
holnap mehetek hozzá. De én nem adok semmit az ilyen igéretekre.
Elővettem a revolveremet, felhúztam a kakasát, nagyot pattant a rúgó, és
azt mondtam neki, hogyha be nem ereszt, ott rögtön az ablaka alatt
főbelövöm magamat, mint Zemplény Gyurka.
Kurt elhallgatott. A társaság sürgette:
– És? És?
– És erre beeresztett, mondta Kurt nyugodtan.