levedlettük a nemzeti öltözetet. A színmagyar Debrecenben az 1911-ik
esztendőben még négy gombkötő- és paszományos-mester küzködött a
sorvasztó közönnyel. Aláhanyatlottak az igazi magyar szabók is. A
kalaposokról sem mondhatok jót. A Hajduságra Bécsből szállítják a
Kossuth-kalapot. Megfogyatkoztak a miskolci csizmadiák is. Ma már nehéz
feladat volna jegyzékbe szedni azt a bizonyos kilencszázkilencvenkilenc
miskolci csizmadiát. Aki csizmadiának megmaradt, az is inkább
„suszternek“ vagy „lábbeli készítőnek“ tituláltatja magát. Nem igen
remekelgetnek rámás- és piros-csizmákat. A borsodi menyecskék
olcsóbbfajta osztrák topánkában gacsolnak. A legényeknek az irdatlan
lóbőr-csizma is megfelel. Rózsáspatkóért, tarajos pengő-sarkantyúért nem
törik magokat. A táblás fokosok, makkosfedelű kupák, a csengők rézöntő
mestereinek is befellegzett. Elnémultak a gulyakolompok. Felszántogatták
a legelőket. A csinos viseletére rátarti pásztorok is elfogyatkoztak. A
cserényeknél, karámoknál nem pepecselgetnek szíjfonatokat, ólmos- és
rézvereteket, csont- és fafaragásokat. A faragó művészet egyébként is
sok eredeti mesterét veszítette el a vizi-, szél- és szárazmalmok
fogyatkozásával. A gőzmalmok robotos molnárai nem értik a járomfák,
kapufélfák, fejtőlvalófák, mércék, mángorlók, csigatésztacsinálóbordák
farigcsálását. Fogytomig jutottak a szegedi hajóácsok is. Az élhetési
gond az asztalos-mesterekből is kiölte a virtust. Szegény népnek sivár
az izlése. Az uborkafára felkapaszkodottak inkább a tömegpompát, a
rikoltót keresik. Manap megfelel a paszulypipa, azelőtt világra hiresek
voltak a tajtékpipa faragó mestereink. Debrecenben évekkel ezelőtt
meghalt Egri Mózes, az utolsó „piparezező“. Még régebben elmult az
ötvösök és kardcsiszárok fénykora. Nem kiszakított sorokat, köteteket
írhatnánk a mi elpusztult magyar mesterségeinkről. Ám, mi közönyösek
vagyunk. Közönyösek vagyunk arra is, hogy a porbahullott gyöngyszemeket
felszedegessük és kegyeletesen füzérbe kötve – külön nemzeti
kincsesházakban – megőrizgessük. Élelmesebb gyűjtők idegenbe hurcolják
pusztuló magyar mesterségeink és népművészetünk őskincseit. Pedig ha már
az őseredeti magyar mesterségek pusztulását nem akadályozhatjuk meg,
legalább az emlékeit ne hagynánk megsemmisülni és szétkallódni. Hanem
inkább lelkesen oltalmazott, vidékenként is öntudatosan gazdagított
gyűjteményekkel igyekeznénk visszavarázsolni azt az időt, midőn még nem
süvőltött fülünkbe a gyárkazán, midőn még aranytallus kakasok
kurjogatták a napfelkeltét és a mestereink üde arccal, üde lélekkel,
füttyös jókedvvel állottak kedves, megbecsült munkájukba.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Az alföldi kálvinista magyar sirok „fejfájára“ fenti
rövidítéssel „A boldog feltámadás reménye alatt“ vigasz jeligét vésik.]
[Footnote 2: Az országos hírű Dely Mátyás állatorvost, a hortobágyi volt
állatorvost, 1910-ben a budapesti állatorvosi egyetem tanári kara
„dísz-doktorul“ választotta. Tiszapolgáron él.]
[Footnote 3: A csokalyi emeletes népiskola átellenben esik a kágyi
szőlőhegygyel.]
[Footnote 4: Részvéttel jegyzem ide, hogy e könyv szedése alatt
férfikora delén meghalt.]
[Footnote 5: A szegedi boszorkányperek áldozatait, a szegedi Tisza egyik
szigetén, az úgynevezett Boszorkány-szigeten égették el tüzes
máglyahalállal.]
[Footnote 6: A böszörményi pusztákon mindig sok volt az ürge és a
böszörményi hajdukat azzal csúfolták, hogy húsáért fogdossák és megeszik
az ürgét.]
[Footnote 7: Az volt ugyanis a szokás, hogy amikor a betyár teste
magától leszakadt az akasztófáról, az akasztófa tövében csak úgy téltul
elföldelték.]
[Footnote 8: Meghalt Földesen, 1912 május havában.]
TARTALOM.
Darvay kapitány 5
A nagyabonyi nóta 11
A Radeczky-huszárok 16
A Tiszák 25
Bihari kortesek 32
A Baranyi urak 37
A Dobozi úr cigányai 41
Csokalyi Fényesek 46
A Morvay Louise regénye 56
Foltényi Vilmos színész 63
A világosi átok 71
Petőfi körül 75
A Rózsa Sándor bandája 81
Hortobágyi gulyások 87
Debreceni diákok 97
A kántus 104
Érmelléki szüretek 107
Az öreg József főherceg 113
Magyar-Szeged 121
Gabara piktor 128
Az asztaltársaságok 133
Notárius Bekk Pista 148
A dudások 154
A podeszta 161
A debreceni nagyszabadságon 169
Kustár Ignác piarista 177
A „tokaji“ hazájáról 183
Az arany bika-fogadó 190
Betyárok – pandúrok 196
Magyar mesterségek 202