Midőn a Kisfaludy-Társaság czime és tekintélye
alatt megindított Népköltési Gyüjtemény jelen harmadik
kötete világ elé megy, be van fejezve az első
folyam, vagyis az, melly az időnkénti beküldésekből,
ugy a hogy összeállítva, kiadathatott. Ennyi az eredménye
néhány év előtti felszólalásunknak; igen elég
arra, hogy tanuságot tegyen a népköltészetnek keletéről
irodalmunkban; de még mind kevés ama hoszú
történeti élethez, mellyet fajunk a négy folyam mellékén
századok óta nemzetileg él. Mi van, mi nincs e
népi szellemvirágokban, döntse el a kritika, s a közönség
biráló véleménye, mert mig ez nem történik,
további lépés lehetlen, vagy csömört okozó volna az
első hatás kellemes íze után. Részemről, mint e vállalat
sürgetője, vagy tán létesítője is, örömmel fordíték
reájok minden időt és figyelmet, könnyű szivvel
mondván le ama kétes dicsről, mi talán eredeti dolgozatok
után jutott volna irodalmi pályámnak, mert
használnom kelle az időt, a közönség fogékonyságát,
s tömegben adni elé a mit lehetett, hogy kielégíttessék
vágyakodása. Tudom, mit s miért tevék. Az én
gondolataim az irodalomról nagyobb körüek, mint
legtöbb emberé, s ha a népben akarék alapot vetni az
irodalmi ösmereteknek, nem annyit tesz, mintha nagy
feneket igyekeztem volna terveimnek keriteni, hanem
mivel jól tudom, hogy szük alapon nagyság nem
emelkedhetik. S ezt tudva, hálás köszönettel tartozom
mind azon érdemes ügybarátoknak, kik a Kisfaludy-Társaságot,
s általa engemet küldéseikkel gyámolítva,
anyagot gyüjtének emez alap lerakásához; miért
legyen itt nevök följegyezve, mint munkatársaké,
folyó rendben:
157. Kelecsényi Pál ujobban Családról, néhány régibb és ujabb dalt és
töredéket külde 3. számu gyüjteményben.