A téli palota előtt hatalmasan fújta valaki a streliczek indulóját
trombitáján, mely hangra egyszerre kiugrott az őrszobából valamennyi
granátos, tökmagalakú aranyos süvegével, paszomántos dolmányával, a
korlát elé, a hol a szuronyos fegyverek sorba fel voltak állítva.
Pedig hát az, a ki jött olyan nagy trombitaszóval, nem volt valami
tábornok, sem a szentpétervári kormányzó, sem a miniszter, hanem volt a
pereczes fiu, hátán a puttonykosárral, kezében a hosszú póznára
felfűzött pereczekkel s a trombitája csak az a recsegő péklegény-síp
volt, a mi úgy fujta azt a harczi riadót, mint mikor valaki az orrán
keresztül énekel.
– Hát te, gazficzkó, a mi indulónkat recsegteted? rivallt rá tréfás
szigorral a káplár, egy ölnyi óriás, simára borotvált arczu, kifent
bajuszu legény.
– No és úgy látom, hogy az én trombitaszavamra jobban elő tudtok ugrani,
mint ha arra trombitálnának, hogy itt jönnek a svédek! felelt vissza a
siheder.
– Ejnye! te tacskó! Mindjárt összezúzlak!
– Te vagy az a legény, a ki valakit összetörsz! Hiszen fogadok rá, hogy
még ezt a pereczet sem tudnád a markodban egy roppantással öt darabra
törni.
– Én? Te! Mibe fogadjunk?
– A hányat öt darabra törsz, annyi pereczet adok ingyen, a hányat
kevesebbre törsz, annyinak az árát fizeted duplán.
– Ide azzal a rúddal!
A suhancz oda nyújtá az óriásnak a pereczes rudat, s az markába kapva
róla egy gömbölyű süteményt, a minek igen nagy hasonlatossága van
azokhoz a lánczszemekhez, melyeket a nehéz fogságra itélt rabok
csörgetnek a bokáikon, odaszorítá azt a markába s összeroppantotta nagy
könnyedén.
Biz az csak négy darabra törött.
Aztán fogta a másodikat, harmadikat, sorba az egész füzért, erősködött,
káromkodott, a fogait is csikorgatta, toporzékolt; de csak nem tudott
négy darabnál többre eltörni egy pereczet.
Az egész őrcsapat nevetett. A kaczaj minden ujabb meghiusult kisérletnél
növekedett; utoljára annyira ment, hogy felhangzott a czár szobájáig.
Péter czár kinyitá az ablakát, hogy meghallja, mi az?
Azt már hallotta, hogy az egész csapat hogy felel meg a kommandószó
szerint arra a kérdésre: jó volt-e a káposztás leves?