Lu. Rajtakapott. Kérdezd: kivel.
Dr. Spórum. Kivel?
Lu. Egy másikkal.
Dr. Spórum. És… és… Oly konfuzus vagyok. Nem tudom, mit kérdezzek.
Lu. Megint fúj a szél az agyadban?
Dr. Spórum. Igen. Nem értem az egészet.
Lu. Pedig, fájdalom, nagyon egyszerű. Nem tudtam magamat pénzért eladni.
Még egyszer utoljára megpróbáltam. De nem tudtam. Pont. Most már nem is
próbálom soha többé! Boldog vagyok, csak téged sajnállak.
_Dr. Spórum csönget, Karolin belép._
Dr. Spórum. Elvihetik a gobelint, Karolin kisasszony.
_Továbbiak alatt elviszik a gobelint._
Lu. Tegnap még reméltem, estig. Még tíz órakor úgy volt, hogy… Aztán
tizenegykor döntöttem. Egy pillanatig ugyan gondoltam rád, de aztán…
mégse voltam képes. Azt hiszem, nem is kívántad volna tőlem.
Dr. Spórum. Isten ments!
Lu. Na látod.
Dr. Spórum. És… csak úgy magától döntött?
Lu. Az mindegy.
Dr. Spórum. Valaki segített dönteni.
Lu. Igen. Az utolsó percben tanácsért mentem.
Dr. Spórum. Kihez?
Lu. Ahhoz a másikhoz.
Dr. Spórum. És az lebeszélte.
Lu. Igen. Ő adta a végső erőt.
Dr. Spórum. És aztán mindjárt vele is maradt.
Lu. Igen. Nagyobb biztonság kedvéért. Hogy meg ne gondoljam utóbb.
Dr. Spórum. Értem.
Lu. Nagyon egyszerű.
Dr. Spórum. Igen. Erős szénsav. Nagyon erős szénsav.
Lu _a falra néz_. A térkép sokkal szebb, mint a szőnyeg volt. Szép,
színes. Van benne fantázia.
Dr. Spórum. Igen. És tanulságosabb is.
_Szünet_.
Lu. Úgy tudom, ide fog jönni.
Dr. Spórum. Igen. Már telefonáltatott.
_Szünet_.
Lu. Úgy ülünk itt, mint tegnap, mikor vártuk.
Dr. Spórum. Egy kis különbséggel.