Konrád. No mi az? Európai skrupulus?
Dr. Spórum. Csak megnyugvás miatt… be fogok venni egy pontot… egy
hónapon belül bármelyik félnek joga van megszüntetni a viszonyt…
Konrád. Próbaidő?
Dr. Spórum. Igen. Próbáljuk ki egymást.
Konrád. Minek?
Dr. Spórum. Ön nem ismer engem. Én Önnek zsákban macska vagyok.
Konrád. Uram! Jegyezze meg, hogy akit egy amerikai állampolgárnak az
Egyesült-Államok követe ajánl, az nem zsákban macska! Ezt kikérem
magamnak!
Dr. Spórum _megszeppenve_. Bocsánat… én ezzel nem akartam a követ úr
őexcellenciáját megsérteni…
Konrád. Azt remélem is. De azért, nem bánom, vegye be ezt a pontot. De:
az _ön_ megnyugtatására, nem az enyémre. És mikor lesz készen az írás?
Dr. Spórum. Ma estére. Holnap korán reggel elküldöm aláírás végett.
Konrád. Nem, nem, csak ne korán! Holnap későn kelek. _Jelentősen_. Ma
éjszaka lumpolok.
Dr. Spórum. Az amerikai követtel?
Konrád. Igen. Mi? Dehogy! Este tízkor van egy kis randevúm.
Dr. Spórum. Valami szép nőcske, mi?
Konrád. Hát istenem… nincs az ember fából!
Dr. Spórum. És ha nem vagyok indiszkrét… ez a nőcske… régi dolog?
Konrád. Nem! Ma először! Ma este, tízkor… először!
Dr. Spórum. Bravó! Sok szerencsét kívánok, elnök úr.
Konrád. Nagyon köszönöm, ügyvéd úr. _Elindul. Az ajtóból visszajön._
Kézcsókom őnagyságának. _Elmegy. Lu és Karolin belépnek._
Karolin. Mért jött éppen ide mihozzánk ez a gazdag ember?
Dr. Spórum. Az amerikai követségen engem ajánltak neki. _Büszkén_. Ott
még olvassák a cikkeimet! _Karolin kimegy._
Dr. Spórum _felordít_. Hazudtam! Hallotta? Hazudtam! Én, dr. Spórum!
Mivé teszi az embert a szegénység! Végem van!
Lu. Ne jajveszékelj! Ne csinálj drámát! Légy okos! Hagyd a tündért
dolgozni!
Dr. Spórum. Káprázik a szemem! _Hunyorgat._ Hallott ilyet? Ugrál a
szemem.
Lu. Mért lett rosszul az imént?
Dr. Spórum. Megőrülök ezektől a nagy összegektől! Micsoda számok!
Mesebeli kincs!
Lu. Mennyi?
Dr. Spórum. A lélekzete áll el az embernek: 140,000, évente.