Konrád. A munkatervünk számításai szerint kilencszáz. De ha a viszonyok
ilyen rosszak maradnak, ezer. És még több. Ez a sok kis pör onnan van,
hogy üzletünk részletfizetésen alapszik, és az emberek nem fizetik a
részleteket.
Dr. Spórum. Tudom. Ez borzasztó.
_Csöngetnek. Spórum összerezzen. Karolin átmegy a szobán._
Konrád. A munkatervünkben talál valószínűségi számításokat. Ezek
reálisak, inkább pesszimisztikusak. Ezek szerint…
_Karolin visszajön. Spórum ránéz. Karolin szomorúan igent int, hunyorít
és kimegy._
Konrád. Ezek szerint ön kereshet nálunk évente a szerződésekkel
40,000-t, a pörökkel százezret, összesen 140,000-et. A nagyobb ügyek
nélkül.
Dr. Spórum. Micsoda? 140,000-et?
Konrád. Legalább.
Dr. Spórum. Évente?
Konrád. Igen.
_Spórum feláll, megkapaszkodik az íróasztalban, megtántorodik, rosszul
lesz, belerogy karosszékébe._
Karolin _besiet_. Mi az?
Konrád. Az ügyvéd úr rosszul lett.
_Magához térítik._
Dr. Spórum. Bocsánat… Napok óta gyönge vagyok… a déli szél teszi.
Sirokkó.
_Karolin kimegy._
Konrád. Nos? Elfogadja? Kevés az időm. Mennem kell. Minden percem ki van
számítva. _Órájára néz._