Államtitkár. Mondja, cicus… És minden… jó ismeretséghez… így jut dr.
Kellemes?
Lu. Ez borzasztó! Hagyja ezt abba, kérem. Elnök, védjen meg!
Konrád. De méltóságos uram!
Államtitkár. _dadogva_ Dr. Kellemes! Dr. Sonny Boy! _Nevet_. Dr. Cicus!
Lu _nagyon mérges_. _És ő is részeg kissé._ Nem tűröm, hogy a férjemet
gúnyolja! Ez lovagiatlanság! Szégyelje magát!
Konrád _rémülten_. De nagyságos asszonyom! De méltóságos uram!
_Félrehuzza suttogni az államtitkárt._
_Főpincér bejön, tölt, közben odasúg Lu-nak._
Főpincér _súgva_. Mért izgatod magad?
Lu _kiáltva_. Ha én azt mondtam, hogy a férjem, akkor tiszteletet
követelek neki!
Konrád. De nagyságos asszonyom! A pincér előtt!
Lu. Akár pincér előtt, akár pincér mögött, nekem mindegy, én megvadulok,
ha a férjemet gúnyolják!
Államtitkár. Asszonyom, én… _nevet_… én… _nem tud beszélni a
nevetéstől_.
Lu. Menjen haza és aludja ki magát! Pincér, hozzon nekem egy autót!
Elnök, kérje a számlát! Nem maradok itt, ahol az uramat rágalmazzák!
Konrád. Ejnye, ennyire szereti az urát?
Lu. Igenis, szeretem. Szeretem és tisztelem! Talán meg akarja ölni?
Konrád. Isten ments! Épp ellenkezőleg!
Lu _zokogva_. Nem maradok itt! Kérje a számlát! Maga meg hozzon egy
autót, pincér!
Államtitkár. Asszonyom, sajnálkozásomat fejezem ki!
Lu. Menjen a pokolba!
Konrád _főpincérhez_. Kérem a számlát!
Lu. És egy autót!
_Főpincér kimegy._
Lu _kitörve_. Nem hagyom szegény férjemet! _Az asztalt üti._ Nem hagyom!
_Egy poharat vág a falhoz._ Nem hagyom!
Konrád. De asszonyom, ebből botrány lesz!
Lu. Mégse hagyom szegényt! Most otthon görnyed az íróasztalánál,
dolgozik… mialatt itt… miattam… sértegetik, kinevetik! _Zokog._
_Az urak csitítják._
Államtitkár. Nem marad más hátra, mint hogy távozásommal járuljak hozzá
a helyzet tisztázásához. Ajánlom magamat. És kérem, máskor is híjjanak,
ha így kedélyesen együtt vannak. _Sértődötten távozik._
Lu. Nagyon jó! Még ő van megsértve!
Konrád. Na, én se leszek az idén méltóságos úr!
Lu. Szívesen arculütöttem volna ezt az urat!
Konrád. Hogyan? Ez a pici kéz erre is képes?
Lu. Ha igazán mérges vagyok? Hogyne! Akkor kicsúszik a kezem!
Konrád. Magától még az is édes lehet!
Lu. Jobb, ha nem kívánja, elnököm!
_Főpincér belép._
Főpincér. Itt a számla, méltóságos uram. _Lu-hoz._ Az autóért elküldtem,
méltóságos asszonyom.
Konrád _a számlát nézve_. Pincér, ebben a számlában szörnyűségek vannak.
Pincér. Szörnyűségek, méltóságos uram? Hogy lehet az?
Konrád. Nem szoktam szólni, de ami sok, az sok. Kaviár százhúsz?
Lu. Elnök, ez nem szokás.