_Konrád belép, örömtől ragyogó arccal._
Főpincér _hirtelen elfordulva a nőtől_. Parancsol ásványvizet,
méltóságos asszony?
Lu _affektálva_. Köszönöm, pincér, nem kell.
Főpincér. Kérem, méltóságos asszony.
Lu. Nos? Nos? Az arcáról úgy látom, hogy jó hírt hoz!
Konrád _boldogan_. De még milyen jó hírt, asszonyom! Megbízottaim az
egész vonalon győztek! Avagy, hogy értelmesebben beszéljek: egymilliós
üzletet reméltünk és másfélmilliósat kötöttünk!
Lu. Ah! Ön boldogít, elnököm!
Konrád. A tündér szerencsét hoz! Erre iszunk! _Főpincér tölteni akar._
Jól van, barátom, kimehet, majd én töltök. _Főpincér kimegy._ Érdekes,
ez mindig itt marad, ha én kimegyek!
Lu. De uram!
Konrád. Gyűlölöm ezt a pincért. De hagyjuk őt most. Hol hagytuk el?
Láttam az arcán, hogy végre megtudhatom, ki a férje. Nos, a nevét!
Lu. Gazdaggá teszi?
Konrád. De mennyire! És rögtön!
Lu. Esküszik?
Konrád. Esküszöm!
Lu. Ah! Itt a nagy pillanat! Megmondjam? Ne mondjam?
Konrád. Nos? Nagyon kérem!
Lu. Dr. Spórum Miksa!
Konrád. Végre! _Mohón írja fel a nevet._ Címe? Telefonja? Benn van a
telefonkönyvben?
Lu. Lássa, ez az egy biztos.
Konrád. Meg lesz velem elégedve, kis Lu! Már holnap hallani fog rólam!
Ein Mann, ein Wort! Holnap ilyenkor már alá lesz írva a megbízatási
okmány!
Lu. Csak az istenért, csinálja ügyesen. Engem ne is ismerjen.
Konrád. Az csak természetes, asszonyom. Gentleman vagyok.
Lu. Ezt kissé sokszor mondja, elnököm, de nem baj. Az istenért… ne is
sejthesse Miksa, hogy én voltam az, aki… Megölne!
Konrád. De asszonyom! Azt fogom mondani, hogy az amerikai követségen
ajánlották.
Lu. És egy szót se arról, hogy engem ismer!
Konrád. De asszonyom! Elég a becsületszavam, hogy megnyugtassa?
Lu. Elég. Köszönöm. Oly boldog vagyok, hogy Miksát boldoggá tehetem!
Konrád. És én boldog vagyok, hogy önt boldoggá tehetem!
Lu. Ah, azért mégis csak szép egy ilyen finom párbeszéd!
Konrád. _Melléje ül._ Végre, végre, csakhogy kezdi jól érezni magát!
Most már akár ne is jöjjön az államtitkár! Úgy-e?
Lu. Igaza van… ittam is egy kicsit… bátrabb vagyok… és maga oly jó
hozzám… maga aranyos ember… _Mozdulat, mindkét részről._
_Főpincér kitárja az ajtót._
Főpincér. Dr. Metz államtitkár úr!
_Államtitkár belép szmokingban, részegen. Meghajol._
Lu. Maga megváratott egy hölgyet, államtitkár!