Lu. És mily előnyös önre nézve. Úgy-e?
Konrád. De asszonyom!
Lu. Nem, nem. Legyünk csak ismét tárgyilagosak: mi nem kerülünk sokba,
ez is egyik előnyünk nekünk, tisztességes úriasszonyoknak. Bár tudom, ön
gavallér, uram. Nem lord ön?
Konrád. Nem. Amerikai vagyok. Trust elnöke vagyok.
Lu. Ah! Az több, mint lord.
Konrád. Nálunk igen.
Lu. Hát még nálunk!
Konrád. Üzletember vagyok. Büszkén mondom, asszonyom: üzletember vagyok!
Lu. Oh, én különösen szeretem az üzletembereket, mert én nekik mindig
szerencsét hozok!
Konrád. Még ez is? Angyal! Angyal!
_Mozdul feléje, de hirtelen abbahagyja._
_Pincérek bejönnek és hideg csirkét, salátát szervíroznak._
Konrád. Parancsoljon. Hideg csirke, francia saláta. Ami pedig a
szerencsét illeti, nagyságos asszonyom, akár mindjárt ki is
próbálhatjuk, mert ebben a pillanatban, ahogy itt ülünk, fontos üzleti
ügyem dől el. Később majd fel kell valakit hívnom telefonon, hogy az
eredményt megtudjam.
Lu. Na, most már magam is kíváncsi vagyok, hozok-e szerencsét, vagy nem!
Konrád _a pincérhez_. Kérem, hozza be a telefonkönyvet.
_A két pincér kimegy._
Lu _ijedten_. Szent Isten!
Konrád. Mi az?
Lu. Ez a pincér ismer engem! Borzasztó! Most veszem csak észre. Voltunk
itt néhányszor vacsorázni az urammal. Ez a szemtelen direkt mosolyog
rám. Mily meggondolatlanság volt idejönni! Mit fog ez gondolni?
Konrád. Ezzel törődik?
Lu. Na hallja! Hogy’ megmondtam, hogy nem akarok így… kettesben,
szeparéban… mint egy kokott! _Idegesen_. Hol marad a barátja? Aztán, ha
megint egyszer idejövünk vacsorázni az urammal, ez a szemtelen a
szemembe fog vigyorogni!
Konrád. Azt nem teszi semmi pincér.
Lu. Istenem! Most olyan ideges vagyok! Jaj, de ideges vagyok! _Iszik egy
kortyot._
Konrád. Kérem. Biztos, hogy pár percen belül itt van a barátom, az
államtitkár. És ha hárman vagyunk, az már egy kis társaság. Nyugodjék
meg. Ha rövid időn belül nem jön, érte megyek, fel a díszterembe,
elhozom a bankettről erőszakkal!
Lu. Kérek egy cigarettát.
Konrád. Tessék. _Kiteszi dobozát és ott is hagyja az asztalon._
Rendkívül finom, nekem csinálják Egyiptomban.
Lu. Direkt önnek?
Konrád. Direkt nekem.
Lu. Mily előkelő luxus! _rágyujt_. Barátja, az államtitkár, igen szép
férfi. És gentlemannak látszik, uram.
Konrád. Az is. Abszolút gentleman, asszonyom.
Lu. Oly bizalomgerjesztő. Külseje feltűnően kellemes. Modora
rokonszenves. De soká nem várhatok rá. Az uramnak azt hazudtam, hogy
színházba mentem egy barátnőmmel. Barátnőm megbízható. Elment egyedül a
színházba és aztán telefonon elmondja nekem a darab tartalmát, hogy
referálhassak az uramnak. Ah, lássa! Egy szabad nőnek nincs szüksége
ilyen komplikált hazugságokra. De mi úriasszonyok rabszolgák vagyunk! –
De uram, az idő múlik és az ön barátja nem jön. Ez így nem mehet tovább.
Én nem turbékolok így pincérek előtt. Ezt sohse tettem. Menjen érte és
hozza ide be. _Idegesen, türelmetlenül._ Azonnal menjen érte!
_Főpincér belép a telefonkönyvvel. Ki akar rögtön menni, de Konrád utána
szól._
Konrád. Várjon, kérem. _Előveszi a telefonkönyvet._ Egy számot kell
felhívnia.
Lu _ideges_. Most ne üzletet, kérem! Ha én kérem valamire! Menjen érte
és hozza be! _Elveszi tőle a telefonkönyvet._
Konrád _fölkel, nevetve_. Jól van, zsarnok! Diktátor! Diktatricse!
Mussolina!
Lu. Ne vegye rossz néven, elnököm! Au revoir!
Konrád. Asszonyom, én becsülöm ezt a mentalitást és boldog vagyok, hogy
ebbe az irányba orientálódtam. _Kimegy._
_Pillanat szünet._
_Aztán a főpincér nyugodtan az asztalhoz lép, színültig teletölt egy
poharat pezsgővel és nyugodtan, kényelmesen megissza. Aztán elkezdődik a
dialóg: a pincér az ajtónál áll, rá se néz a hölgyre, Lu nem néz a
pincérre, a helyén ül. Gyorsan, halkan folyik a párbeszéd._
Főpincér. Milyen szokatlanul finom hangon beszélsz te evvel az úrral.
Lu. Én nem beszélek. Én társalgok. Az istenért, el ne árulj!
Úriasszonynak adtam ki magamat!
Főpincér. És miért vagy ilyen óvatos? Miért bujkálsz?
Lu. Éppen ezért. Hogy elhigyje. Azt mondtam neki, hogy egy ügyvéd
felesége vagyok.
Főpincér. Miért mondtad ezt?
Lu. Hogy tiszteljen és becsüljön. Te… mi az: mentalitás?
Főpincér. Észjárás.
Lu. És mi az: orientálódni?
Főpincér. Tájékozódni.
Lu. Köszönöm.
Főpincér. A ruhád honnan van?