Lelkem sötét – ajzd fel megint
Hárfád – ugy elkel most nekem,
Mit lágy ujjad fülembe hint:
Hadd olvadok az éneken –
Ha van remény, nem idegen
E szivtől: dagaszszad felé,
Ha ejthet még könyűt e szem:
Váltsd ki, ne égjen el belé.
De rázz meg és velőmbe hass
És hagyd a vídám hangokat:
Azt mondom, fiu, megrikass,
Vagy e nehéz sziv megszakad –
Dajkálta ezt a gond sokat
S fájt virrasztó nagy éjeken –
Most vagy egyszerre megszakad
Vagy megenyhül az éneken!