Szeretem látni hajad finomán
A Keletet, ahonnan jöttél s jöttem,
Az ősi, úri, mély elborulást,
Amiből lettél és amiből lettem.
Szeretem ujjad karcsuságait,
Szeretem a szemöldöd aggodalmát,
Szeretem, ha szólsz, küzködő szavad,
Szeretem ajkad fájdalmas nyugalmát,
Szeretem földalatti énemet
S buvó tüzét, mit mozdulatlan szítasz –
A kinlódás uj kéjét szeretem
Amire, avatatlant, megtanítasz.