Várnod egy jelre…

Várnod egy jelre, várnod egy szóra,

Egyszer egy héten egy lopott óra

S ehhez vesszőfutásban érned:

Ezt adhatom, szegénykém, néked.

Félned magadért s félned érttem,

Meg se téve már tettenérten

Véletlen lenned más helyébe:

Ezt kapod egy szivért cserébe.

Türnöd, titkolnod, osztozkodnod,

Módját se várva mindent adnod

S amire vágytál, azt nem találnod:

Igy csal meg, teljesülve, álmod.

Lenned egynek egy hosszu sorba,

Lenned emléknek, összefolyva

Száz más emlékkel – ha bevégzed:

Ez, ami tart feléd, a végzet.

Elébed állok kézzel-mellel,

Hogy megvédjelek magam ellen,

S a vége az, hogy idehúzlak,

A vége az, hogy összezúzlak.

A kezemen itt érzem ajkad,

Az ajkamat ott érzem rajtad,

Rossz óra volt, amelybe lettél,

Amikor énnekem születtél.