Én napraforgó mozdulatlan állok,
Leszegett fővel, kertem közepén,
De ti, napok, fénylőek, égetőek:
Forduljatok felém!
Forróságok voltak felnevelőm,
Vérré vált csók, mi ereimben ég –
Lehet sok, ami részemül jutott,
De nem elég.
Mióta élek, megujult az ég
S az új egen ti vagytok új napok:
Megcsalatott vagyok s kisemmizett,
Ha tőletek is csókot nem kapok!
Ha tőletek is csókot nem kapok,
Ha meg nem újulhatok veletek –
Belehalok, ha engem nem szeretnek,
És nem élek, ha én nem szeretek!