Ettingenné _gúnyosan_. Kártyázott vele. Én… én… _Olympiához fordul…_ én
hozzád fordulok felvilágosításért.
Olympia. Ha a betyároknak van becsületük, akkor neki már ma hajnalban el
kellett volna utaznia.
Kovács _lehajtott fejjel_. Nem voltam rá képes.
Olympia. Meg akar ölni engem? Mert most aztán már nincs más hátra.
Kovács _halkan, szerényen_. Hercegnő, most egy kis kellemetlen
meglepetés következik. _Szünet_. Én nem vagyok Mejrovszky, a szélhámos.
Ettingenné. Hát?
Kovács. Kovács András kapitány.
Ettingenné _egy székhez támaszkodik, aztán lezökken rá_.
Olympia _felkapott fejjel, vadul bámul Kovácsra_.
_Szünet._
Kovács _egyszerűen, közvetlenül_. Kovács András kapitány a császári és
királyi huszonhatodik huszárezredtől. Egy kis tréfa. Tulajdonképpen
tényleg csaló vagyok, de csak azért, mert kiadtam magamat csalónak.
Ritka eset a logika történetében, hogy valaki azzal, hogy kiadja magát
valaminek, automatice azzá is válik.
Olympia. Én ezt önnek nem hiszem el.
Kovács. Meg fog róla győződni, idővel.
Ettingenné. Ön oly vakmerő, hogy képes most valami újabb csavarintással…
_Nézi_. Magyarázza meg, amit mondott!
Kovács. Mondtam már: kis tréfa volt. _Olympiához_. A parasztnak a
tréfája. Egy kis büntetés. Meg méltóztatott engem sérteni. Nem a
becsületemben. De valahol egész mélyen, ott valahol a becsület körül,
hercegnő. Mikor kimentem… «erős italokat inni»… és… «szép nőket
szeretni»… elhatároztam, hogy… _Abbahagyja_.
_Szünet._
Olympia. Mit határozott el?
Kovács. Bementem a kávéházban a telefonfülkébe. Ennél egyszerűbb dolog
nincs is a világon. Felhívtam a csendőrt és azt mondtam neki, hogy a
bécsi rendőrség beszél. Én mondtam neki, hogy Kovács, az Mejrovszky. Ez
volt az egész. A többit méltóztatik tudni.
Olympia. Hazudik.
Kovács. Dehogy. – A kávéházból telefonáltam a hotelbe. Máskor április
elsején szoktam ilyent csinálni. Most nem tartottam magamat a dátumhoz.
Telefontréfa. Telefonáltam neki, aztán letettem a kagylót és visszaültem
a barba erős italokat inni. És várni, hogy mi lesz ebből. Aztán értem
jött a boy. Aztán én… bejöttem ide főméltóságtokhoz.
Ettingenné. És miért csinálta ezt? Mit akart?
Kovács. Mondtam már. Büntetni. Ha szégyenlik a parasztot, jó, kapnak egy
gazembert. Tudtam én, hogy avval szóbaállnak. Csak a paraszttal nem.
Ettingenné. Mindennek az az ostoba csendőr az oka.
Kovács. Miért? Nem volt az ostoba. Még olyan csendőr nem született a
világra, aki az ilyenbe be nem esik. Mit csinált volna szegény?
Ettingenné _nagy beszédbe kezd_. Én most a leghatározottabban kikérem
magamnak, hogy ön…
_Tábornok a terrasz felől jön._
Tábornok _Ettingennéhez_. Ő esküszik, hogy csak gépiesen ismételte.
Ettingenné. Mit? Kicsoda?
Tábornok. Lina. Azt, hogy «a kocsiban».
Ettingenné. Miféle kocsiban?
Tábornok. Hagyjuk. Nem ezért jöttem vissza. Csak azt akartam mondani,
hogy ne várjatok, rögtön kaptam kabint. De a fürdővel eltelik egy óra
is. Hát hol találkozunk?
Ettingenné. Ahol parancsolod, Fülöp.
Tábornok. Én majd megparancsolom, de előbb te tégy egy propozíciót.
Ettingenné. Proponálom, hogy mi felsétálunk előre a Kurhausba és te
gyere oda.
Tábornok. Jó. Kitünő. Hát egy óra mulva. _Olympiához_. Tudja már a
titkot?
Olympia. Még nem.
Tábornok. Miért kínozod? Mamádnak van egy nagyon okos mondása: férfit
megölni, de nem kínozni.
Ettingenné _nagyon idegesen_. Mit akartál az előbb… valami kocsival?
Tábornok _mosolyogva_. Semmit. Hisz ismered Linát.
Ettingenné. Mi az, megint mondott valamit?
Tábornok. Hagyjuk ezt. _Kovácshoz_. Te ma délután revanche-ot fogsz adni
nekem. Kihasználom a pechedet. Kártyázni fogsz velem. _Ettingennéhez_.
Az apja is kitűnő kártyás volt. De ebből a fiúból nem nézett ki ez.
Olyan csendes, komoly fiatal tiszt volt.
Kovács. Szerénységem tiltotta a főméltóságú hölgyeknek azzal
büszkélkedni, hogy főméltóságod tanítványa voltam.
Tábornok. Hogyne, hogyne. A hadiiskolában. Hogyne. Nem mondom, hogy a
legjobb tanítványom volt…
Kovács _nevetve_. Nem!
Tábornok. De határozottan a tanítványom volt. Egyike volt a
legközepesebbeknek. Ha az apja nem lett volna régi bajtársam… hát… Igaz!
Édesapád hol van most?
Kovács. Nyugdíjban. Visszament parasztnak a falujába.