Tábornok _kommandírozva_. Állj! _Hirtelen csönd: mind a kettő elhallgat.
Karonfogja és elhúzza Linát._ Majd nekem fogod elmondani a kúrádat,
drága Linám. _Lassan indulnak a terraszon balra, Albert követi őket.
Távozásközben beszélnek._ És meg fogod nekem mondani, hogy az előbb mért
hangsúlyoztad azt, hogy «a kocsiban!»
Lina. Én hangsúlyoztam, hogy «a kocsiban»? Hangsúlyoztam: «a kocsiban»?
Albert. Igenis hangsúlyoztad. _Utánozza_. «A kocsiban». «A kocsiban».
Lina _hadarva_. Te azt mondtad, hogy «a kocsiban», és én gépiesen
ismételtem: «a kocsiban».
Tábornok. De miért ismételted?
Lina. «A kocsiban»?
Albert. Úgyvan. Miért ismételted?