Olympia. Kérlek, anyám, úgy látom, még mindig mosolyogsz.
Ettingenné. Ez nem mosoly. Ez vigyorgás. Tudniillik most nem tudom
abbahagyni. Várj csak. _Erőlködik_. Már nem vigyorgok?
Olympia. Már nem annyira, anyám.
Ettingenné. A monogrammos melltű is megvan?
Olympia. Ne aggódj, anyám, minden megvan. A nagy ékszerek a safeben
vannak, a kicsikből pedig semmi sem hiányzik, pontosan megnéztem minden
gyöngyöt, minden követ.
Ettingenné. Rettenetes. És még azt mondja, a papát ismeri. Együtt
sétáltak Karlsbadban. _Sírva_. A papa biztosan nem engedte olyan közel
magához, mint mi.
Olympia _türelmetlenül_. Jó, jó, de most mit cselekszünk, anyám?
Ettingenné _letörölve könnyeit_. Én tudni fogom, az biztos. Öt perc
mulva tudni fogom, mit kell tenni. De most még nem tudom elkezdeni. Csak
addig a rendőrség ne hamarkodja el a dolgot. Az biztos, hogy intézkedni
kell. Cselekedni kell. Tehát először is vallj be mindent.
Olympia. Nincs mit.
Ettingenné. Mi volt köztetek?
Olympia. Semmi.
Ettingenné. Mennyi semmi?
Olympia. Semennyi semmi. Mondjunk már sokat, anyám: ha nagyon akarok
túlozni: flört.
Ettingenné. Szerencsétlenség. Apád! Apád, ha megtudja, hogy ki ez az
ember!
Olympia. Ha arra a percre gondolok, mikor az apám ezt megtudja… Csak
azért nem lövöm agyon magamat, mert az apámat oly végtelenül szeretem.
Ettingenné _szemrehányással_. És anyádat?