Nekem tíz órakor kellene felkelni, mert nincsen pénzem és meg kellene
írni egy krokit. Nekem tulajdonképpen ezt a krokit kellene megírni tíz
órakor, ezt a szép, humoros humoreszket, nevetségesen és tréfásan.
Mikor feküdtem le? Három órakor feküdtem le, a kávéházban Kosztolányi
Dezsővel ültem, aki felolvasta nekem »Barátom gégebajához« című
szimbolikus költeményét. Ezután lefeküdtem.
Féltíz, féltíz, féltíz. Féltízkor felkelek és megírom a nevetséges
krokit.
Brrrrrrrr… Ez a vekker. Jól van, már hallottam. Hihetetlen, milyen
ostoba egy ilyen vekker. Hallottam már, nem érted?… Brrrr… Hallod… fogd
be a pofádat. Mit ordítsz? A fene egyen meg, hozzádvágok valamit… Brrrr…
De milyen szemtelen hangja van egy ilyen vekkernek.
Őneki nem volna joga, a vekkernek engemet bántani. Miért bánt ő engemet,
a vekker? Én egész életemben előzékeny voltam és jó. És nem volt jó
dolgom, sokszor bús voltam és fájt a szívem. Tud arról ez a vekker, hogy
nekem alapjában véve nemes és jóságos lelkem van? Nem, ő erről nem tud,
hogy nekem alapjában véve egy nemes és gépalkatrész lelkem volt.
Mert nekem gépalkatrész lelkem van, gép, gép, gép. A gép a modern
teknika vívmánya, a gép a dolgok lelke, esetleg a lelkek gépe. Gép is
lehet, meg pép is lehet, de pépnek jobb lenni. Az ember agyvelejében van
valami pép, és talán ebben a pépben van benne a pépség, más szóval a
szépség.
Nagyszerű, milyen szép gondolat ez. Végtelenül megható. Ó, végtelenül
szép és megható gondolat és megható, megható. Kóta. Kótalap. Fogok erről
egy verset írni, milyen szép vers ez, én istenem, de gyönyörű szép.
Különben, hopp! Hiszen ez humoros is. Kótalap és katólap. Hehehe!
Nagyszerű humoros, az lesz a legjobb, mindjárt ezt fogom megírni humoros
krokinak, úgyis tízkor felkelek és megírom tizenegyig. A vekker
féltízkor szólt, szóval még van harmincöt percem és egy félórám, akkor
fölkelek. Harminc meg egy fél, az harminckettő. Milyen jó ember vagyok
én, hogy ezt észrevettem. Milyen jó, jó, jó, jó ember vagyok én. Édes,
édes, édes drága jó ember vagyok én, és milyen puha és lágy vagyok, mint
egy vánkos. Én olyan jó és nemes és önfeláldozó vagyok, mint Jézus
Krisztus. És az is lesz a sorsom, engemet is fel fognak feszíteni, én
istenem, én édes istenem, segíts meg, segítsd meg a te alázatos és –
milyen kifejezést használjak? – a te pretenciózus fiadat. Igen, ez a
helyes kifejezés, pretenciózus. Vagy petenciózus, esetleg petrence. Az
is jó ide.
Na, mi lesz azzal a krokival. Nevetséges, elég, hogy már elhatároztam,
hogy mi lesz a téma, akkor hamarabb megvan, még fekhetek öt percet,
úgyis péntek van, pénteken öt perccel hosszabb minden. Különben a piros
terítőt lehúzták az ágyról, ha tehát a piros terítőt lehúzták az ágyról,
mit jelent az? Ugy-e, ez azt jelenti, hogy a vörös krokit is lehúzzák,
vagyis hamarabb tudom megírni. Vörös krokit szívesebben írok.
Ezt nagyon hamar meg fogom írni, elmegyek, beszélek szerkesztőmmel a
Rökk Szilárd-uccában. Beleülök ebbe a hajóba és passz! en avant! Fü, fü,
fü! Hogy szalad a hajó! Ez a Földközi-tenger, kapitány úr? Hogyne,
ismerem a térképről, ilyen színe van neki. Tripoliszba megyünk, kapitány
úr? Siessünk, mert kitört a háboru.
Nekem egy nagyszerű megoldásom van, ha kitört a háboru, vissza kell
ragasztani a háborut. Tra-ta! Tra-ta! Trombitának kell ragasztani.
Bumm! Mi az? Léket kaptunk? Szent isten, sülyed a hajó! Kapitány úr,
kapitány úr! Kedves kapitány úr, kedves szerkesztőm, micsináljunk? Hja
kérem, be kell ragasztani a léket azzal a krokival, mért nem írtad meg,
gazember. Borzasztó, hát akkor gyorsan megírom még, van úgyis ötletem,
katólap és kótalap. Na tessék, itt van a kroki, ragasszák be gyorsan.
Úgy, jól van már. Na hálaistennek, csakhogy meg van írva.
Csakhogy meg van írva, most alhatom legalább még egy kicsit. De milyen
jó így. Féltízkor szólt a vekker, szóval azóta elment harminckét perc és
a Földközi-tenger, az összesen negyvennyolc. Szóval úgy féltizenegy
lehet, akkor már szedik is a krokit, mindjárt elmegyek ebédelni, aztán.
Most maradok még négy percig az ágyban, aztán mégis megírom.
Aoaoiá–á–ó! Volt ez négy perc? Persze, kelj már föl, te disznó.
Takarítóné! Hány óra van!
Mit beszél? Megbolondult?
Háromnegyed hat?
Reggel?
Mi–i…i? Este háromnegyed hat?
Hát mért nem igazította be a vekkert, maga romlott, perverz nő?
Akkor vége mindennek. Akkor már föl se kelek ma. Jóéjszakát.