Easész _(vígan)_: Na, nézd csak, ilyen hamar. Na és hová utazol?
Amld _(szomorú fölénnyel veregeti meg a vállát, tompán)_: Ha te azt
tudnád, szegény, szegény barátom.
Easész _(vígan)_: Hát nem tudhatom, ha nem mondod meg.
Amld _(tompán ránéz)_: Azt nem mondhatom meg.
Easész _(vígan)_: Nem? Kár.
_(Hosszú szünet.)_
Amld _(tompán)_: Azt nem mondhatom meg neked soha.
Easész _(vígan)_: Kérlek alássan, nem erőltetlek, ha nem akarod.
_(Szünet.)_
Amld _(kicsit kevésbé tompán)_: Ahová én utazom, oda podgyász nélkül
utaznak.
Easész _(Vígan)_: Hát szóval, akkor ide a közelbe valahová. Talán
Pomázra, nem?
Amld _(mély szánalommal)_: Nem, nem Pomázra, szegény barátom.
Easész _(vígan)_: Hát nem találtam el.
_(Hosszú szünet.)_
Amld _(tompán)_: Ott már nem kell Pomáz és nem kell semmi… _azon_ a
vasúton.
Easész _(vígan)_: Tudod, az mindig a vasúttól függ. A gyorsvonatot azért
szeretem, mert ott van étkezőkocsi is, az ember kap legalább valami
harapnivalót, ha korog a hasa, nem igaz? Hehehe. _(Nevet.)_
Amld _(tompán)_: Azon a vasúton csak egyetlen ételt osztogatnak… azt is
vastányérból… _(Mereven ránéz.)_
Easész _(vígan)_: Ugyan. Na, az nem valami előkelő, hallod. Vastányér?
Nagyon jó. Hehe. _(Nevet.)_
Amld _(tompán)_: Abban a vastányérban ólomgombóc van, szegény, jó fiú.
_(Mereven ránéz.)_
Easész _(vígan)_: Ólomgombóc? De hiszen azt nem lehet megenni. Milyen
vicces vagy, hehe.
Amld _(kicsit türelmetlenül)_: Azt nem is kell lenyelni… az magától
nyelődik le… az az ólomgombóc… a vastányérból…
Easész _(vígan)_: Magától? Hogy lehet az? Valami automata?
Amld _(kicsit epésen, de még elég tompán)_: Mert az a vastányér egy
vascső… szegény, szegény barátom.
Easész _(vígan)_: Csőből egy tányér? Nagyon jó. Milyen az?
Amld _(pikirozva)_: Az egy hosszú cső, amibe ólomgombóc van… ha tudni
akarod…
Easész _(vígan)_: Csőbe gombóc? Milyen az?
Amld _(kicsit forrva a dühtől, de mérsékelve magát)_: Vagy ólomgolyó, ha
akarod…
Easész _(vígan)_: Ólomgolyó? _(Szünet után hangosan nevet.)_ Ja úgy!
Most már értem! Az revolver! Nagyon jó. Hehe.