(Értekezés.)
Bevezetés.
_Sport_ alatt mindazokat a mozgásokat és görcsöket értjük, amiket
evégből felheccelt emberek egyes testrészeikkel külön és egész testükkel
oly célból végeznek, hogy egyetlen rész se maradjon azon a helyen, ahova
az isten teremtette, hanem lehetőleg oly helyzetet foglaljon el, amire
az illető testrész egyáltalában nincsen berendezve. Ehhez a művészethez
a test összes részeit fel lehet használni: kivéve az agyvelőt, melynek
működése zavarólag hat, mert a görcsöket és ficamodásokat marhaságnak
minősíti.
Történelmi fejlődés.
A sport-történet nevesebb tudósainak: Halmay Zoltánnak, Weisz Rikárdnak
kutatásai alapján a sportokat már a régi görögök is ismerték.
Nyilvánvalóan bizonyítják ezt a megmaradt görög és római szoborművek,
melyeknek hol a keze, hol a lába, hol a feje hiányzik, hol a hasuk van
belökve, hol a bordájuk van kirúgva: ami pedig csak a diadalmas
football, esetleg turista-sport akkori nagy népszerűségét és virágzását
jelentheti. A rómaiak közmondása »Mens sana in corpore sana«, magyarul:
»Menj szanatóriumba Szana őrmester« is erre mutat, valamint a »Mene
Tekel Fáresz«, vagyis »Törd ki a nyakad a tennisz-pályán« ó-asszír
nyelvemlék.
A birkózást egy Jákob nevű izraelita találta fel, aki elég szép
eredménnyel mérkőzött az ú. n. Angyallal: 4 óra 25 perc alatt Nelsonnal
fektette. Atletikában kitüntek még: