Kedves Arankám,
Mancsi ujra főispán akar lenni?
Jól van, ki fogom nevezni. Ha ki mertem nevezni főispánnak akkor, a
mikor olyan volt, mint a bomlott óra, miért ne nevezném ki most, a mikor
már egy kevéssé megkomolyodott?!
Államtitkár korában ő is tett nekem apró szivességeket.
Ez ugyan a mai politikai viszonyok közt szép kis botrányt fog okozni,
mert – valljuk meg egymás közt – Mancsi olyan oktalanságokat követett
el, hogy méltán politikai halottnak tekintik… De ne félj, fel fogom
támasztani!
A fiamnak ugyan ez nem fog tetszeni, de tartozik nekem annyival, hogy
ellenvetés nélkül teljesítse minden óhajtásomat.
Végre is, nem csekély fáradságomba, hanem igen-igen sok munkámba került,
mig embert és minisztert faraghattam belőle. Tudod, hogy sokáig épp úgy
fázott minden komoly dologtól, mint annak idején az apja.
És eláruljam-e neked, az egyetlennek?… Ma is én írom összes beszédeit,
és soha egy lépést se tesz az én tanácsom nélkül, vagy éppen ennek
ellenére.
Azért, bár pártunk prüszkölni fog, légy nyugodt, Marcsi főispán lesz.
Ahhoz, hogy az ember visszaéljen a hatalommal és egy kis nepotizmust
gyakoroljon, nem okvetetlenül szükséges, hogy az ember férfi legyen. Meg
tudja cselekedni ezt egy asszony is.
Ki fogom nevezni; sőt már ki is neveztem.