Kedves öcsém uram!
Nagy kitüntetésnek veszem megtisztelő kérdését, felelek is rá nyomban és
őszintén. Tehetem ezt lelkiismeretesen, mert Stark Péter urat is
ösmerem, de meg mint az ügyvédi kamara elnöke, tisztában vagyok én az
itteni viszonyokkal is.
Stark Péter ur »gazdag« embernek, budapesti szempontból, nem igen
mondható. Eddig azonban csak egy leánya van s igy – ha a körülmények nem
változnak – elég biztos támasz.
Ő maga egyszerü, de derék, becsületes ember, ám sokkalta nagyobb kincs a
felesége. »Nézd meg az anyját és vedd el a lányát« mondja a közmondás.
No hát öcsém uram, olyan asszony nincs az egész vármegyében. Még ma is
helyre menyecske és a mellett tiszteli, becsüli az egész város. A mi kis
tekintélye van az urának, azt is a feleségének köszönheti. Az ilyen
asszonynak a lányából bizonyosan derék asszony válik.
Ügyvéd pedig van itt annyi, hogy ha követ hajit el a kispiaczon, százat
egy ellen, hogy ügyvédet talál. De hát azért ügyvéde válogatja. Mi itt
néhányan megélünk valahogy. Sőt ugy vasárnaponkint egy kis Tiszára is
telik.
Apertén és őszintén beszéltem, öcsém uram remélem megértett.