Misch. A holmimért voltam. És ideges vagyok, bocsáss meg. Ma rossz napom
van. És ez a találkozás felizgatott. Bocsáss meg.
Casella. Én? Te bocsáss meg nekem, hogy rádrontottam. De csak ezért.
Mert ahhoz ragaszkodom, hogy mikor ez a kedves teremtés a nevedet
kimondta ott lenn a kesztyűknél, attól a pillanattól kezdve én a
legkorrektebbül viselkedtem.
Misch. Hát most, ha nem veszed rossz néven, nagyon kérnélek, hagyjuk ezt
a témát.
Casella. Én se bánom. Na. Hát nem jöttök velem?
Misch. Nem mehetünk.
Casella. Hát egyszer csak mégis kell beszélnünk… pozitív dolgokról.
Misch. Ha majd megjöttél a szabadságodról. _Veszi a holmiját._ Mi most
lemegyünk a boltba, veszünk vegyes felvágottat és itt fönn esszük meg
munkaközben. Ő segít nekem. _Buzgón, türelmetlenül, túlzottan keféli a
kalapját._
Casella. És meddig maradsz itt?
Misch. Hajnalig.
Casella. Hát az operabálból idejövök. Addig talán jobb kedved lesz. De
nem utazom el a nélkül, hogy komoly pozicióba ne emeltelek volna. Ha
szépszerivel nem megy, erőszakkal.