_Csak Cibulka maradt itt. Szinte itt felejtette magát, amint a
jobboldalon álló Mischt bámulja._
Misch. Te miért nem mégy? Mit akarsz?
Cibulka. Semmit. Bámullak.
Misch. Miért?
Cibulka. Mert szeretlek.
Misch. Már a multkor mondtam, hogy ne tegezz.
Cibulka. Én tegezlek, még ha meg is ölsz. Nekem nincs egyebem, mint ez a
kis tegezésem. Ezt nem veheted el tőlem.
Misch. Töröld meg az orrodat.
Cibulka. Neked azt is megteszem, te kéjgyilkos. _Megteszi_. Minél
cinikusabb vagy hozzám, annál jobban kellesz.
Misch. Na, most menj szépen.
Cibulka. Reménytelen a dolog?
Misch. Ó igen.
Cibulka. És ha Lujzával szakítasz a Casella miatt?
Misch. Akkor Elvira következik.
Cibulka. És engem előjegyzel a harmadik helyre?
Misch. Ha mindig gondosan megtörlöd az orrodat.
Cibulka. Folyton fogom törölni. És folyton foglak szeretni. Te vagy az
én ideálom. Ne hidd, hogy azért, mert szép vagy. Azért, mert rajtad át
kell esni.
Misch. Ne mondd.
Cibulka. Csak rajtad keresztül lehet karriért csinálni.
Misch. Te mezei virág.
Cibulka. Te egy nagyszerű nőkiválasztó vagy. Mindenki szívesen veszi azt
a nőt, akit te fedeztél fel.
Misch. Szóval fedezzelek fel.
Cibulka. Igen. Te vagy a Mózes, aki a nőt elvezeted az igéret földjére.
Misch. És magam nem megyek be vele.
Cibulka. Úgy van. Nézd a Lujzát.
Misch. Miért nézzem?
Cibulka. Hát nem te fedezted fel? És máma a Casella megkérte a balkezét.
Misch. Te ki fogod húzni a lutrit tőlem.
Cibulka. Hiába. Mózes vagy. _Lelkesen_. Mózes! Mózes!
Misch. Mózes az öregapád.
_Kívülről kiáltás: «Cibulka!»_
Cibulka. Jövök! _Balra kiszalad, visszakiáltva._ Imádlak, Mózes!
Misch. _Mártonhoz, aki besomfordál és most a díszleteket rakosgatja_.
Hallotta? Mózes vagyok.
Márton. Az nem is olyan nagy sértés. Az híres ember volt. Az izraeliták
főnöke.
_Misch könyvével a sorba teregetett ruhákhoz megy és összehasonlítja a
számokat._
_Lujza belép._
Lujza. Mindig nekem kell Elvirát megvígasztalnom, mikor megsérted.
_Mártonhoz, rámutatva egy díszletdarabra._ Mi ez a kék vászon?
Márton. Ez a tenger, kezit csókolom.
Lujza. Sohse láttam még tengert.
Misch _munkaközben_. Fogsz még. Előbb, mint én. Te Pompadour.
Lujza. Mi vagyok?
Misch. Mindenki neked hízeleg. Undorító. Te vagy itt a királyné egy óra
óta. És én vagyok az izé. Nem tudom, hogy hívták a Pompadour férjét. De
ronda szerepet játszott, az bizonyos.
Márton. Ez pedig a kék ég, kis aranyos, kezét csókolom.
Lujza. És felhő?
Márton. Nincs rajta, könyörgöm. Ott soha nincsen felhő, szép kis
nagysád.
Lujza. Maga járt arrafelé?
Márton. Nem, könyörgöm. De minden évben kirakom ide ezt a panorámát. Ez
itt pálma, könyörgöm.
Misch. Ez a leggorombább disznó az egész áruházban. És most úgy énekel,
mint egy csalogány. Casella-dolog!
Lujza. Mondja, kedves Márton, az is pálma?
Misch. Az alatt is fogsz ülni. Előbb, mint én.
Lujza. Ez gyönyörű lesz. Én még nem láttam így a kirakatot. Tavaly
ilyenkor még nem voltam itt.
Misch _munkaközben_. Madame Pompadour!
Lujza _boldog mosollyal nézi a tájképet ábrázoló díszletdarabot_.
Riviéra!
Misch. Olcsó középeurópai ideál a boldogságról.
Lujza. Nekem, aki egy pincében dolgozom, nappal is lámpánál, nagy dolog.
És milyen élet lehet ott, ahol a világ ilyen szép!
Misch. Ezt ugratásból mondod?
Lujza. Nem. Őszintén.
Misch. Annál rosszabb rám nézve. Az ördög akárhova tegye ezt a
kirakatot, a díszleteivel együtt.
Lujza. Mit akarsz tőle? Holnap úgyis láttam volna.
Misch. De nem ilyen előzmények után. _Elkeseredve, hirtelen._ Tudod mit,
elmegyek segédnek egy üzletbe Nizzába. Velem jössz?
Lujza. Tulajdonosnak menj Nizzába. Akkor veled megyek.